A megszakítók olyan villamos hálózati készülékek, melyek elsődleges feladata a hálózat áramútjainak kijelölése és védelme. A megszakítókkal a mögöttes hálózat lekapcsolható, bekapcsolt állapotukban ezt a hálózatot megvédik a túlterheléstől és a zárlati károktól. Az erőművekben és alállomásokon nagy méretű és teljesítményű megszakítókat használnak, a nagy elosztószekrényekben pedig általában kompaktabb méretű, de a háztartásban előforduló készülékeknél termetesebb típusokat használnak.

Az otthonokban található villamos hálózatok védelmére először homokkal töltött olvadóbiztosítókat alkalmaztak, melyek egy kerámiatestbe illesztett olvadószálat tartalmaztak, ezt homokágy vette körbe. Az olvadószál – nevéhez méltó módon – a hosszabb idejű, alacsonyabb túlterhelésre kiolvadt, így védve meg az áramkört. Zárlat esetén a homokágy hivatott kioltani a biztosítóban keletkezett villamos ívet. Ennek a megoldásnak az a nagy hibája, hogy meghibásodás esetén mindig cserélni kell az olvadóbiztosítót. A technológia fejlődése lehetővé tette az első kismegszakító kifejlesztését, mely a mai formáját az 1960-as években érte el.

A modern kismegszakítók nagy előnye, hogy egy hálózati hibából adódó védelmi működés után a készülék visszakapcsolható, múló hibáknál a mögöttes hálózat “újraéleszthető”. A kismegszakító belső felépítése a következő:

A működtető kar (1) segítségével lehet a készüléket ki-be kapcsolni. Fontos tudni, hogy zárlat esetén a belső szerkezet akkor is kiold, ha a kart erőszakkal BE állásban tartjuk! A működtető szerkezet (2) a megfelelő áttételezést szolgálja a készülék kapcsolásához. A főérintkezők (3) a megfelelő áramutat biztosítják a két bekötő kapocs (4) között. A bimetál (5) felel az áramkör védelméért a hosszabb idejű, kisebb túlterhelések ellen. Ugyanez a két fémből összeillesztett fémlap gondoskodik a vasalók és az egyszerűbb termosztátok működéséért is, a megfelelően kiválasztott fémlapok eltérő hőtágulása lehetővé teszi a programozott hőkioldást. A kismegszakítóban egy kalibráló csavar (6) is található, mellyel a gyárban állítják be a kioldó megfelelő paramétereit. Zárlat esetén a kioldó tekercsben (7) indukálódó feszültség hatására a zárlati kioldó működésbe lép; az érintkezők között kialakuló villamos ívet az érintkezők nyitásával (ív nyújtása), majd azt az ívoltó kamrába tereléssel (ív feldarabolása) megszünteti. A folyamat 10 ms alatt lejátszódik, az elvi séma az alábbi képen nyomon követhető (köszi ABB!):

A kismegszakító előlapján található jelzésekről is essen néhány szó. Feltűnik a készülék névleges árama, mely 1-63 A tartományban, szabványos lépcsőkben van meghatározva. A lakossági elosztókban a 6, 10, 16, 20, 25 A-es értékek a legelterjedtebbek. Az áram előtti betűjel a kioldási karakterisztikát jelzi, a “B” a vezetékvédő, “C” a motorvédő, de több más speciális kivitelű típus is létezik. Szerepel az előlapon egy kis négyzetbe írt szám, mely a kismegszakító zárlati szilárdságát jelöli – ez inkább a szakemberek számára bír jelentőséggel. Az otthonokban megfelelő a 4500 A-os típus is, jellemzően 6000 A az általánosságban használt készülékek zárlati szilárdsága.