A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos, vagyis:
R = U / I = állandó, ahol az állandó az adott vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás. Ez az összefüggés az egyen-, és váltakozó feszültség harcában döntőnek bizonyult, mivel a váltakozó feszültség feltranszformálható, így a váltakozó áram kisebb keresztmetszetű (ellenállású) vezetéken nagyfeszültségen távolabbra is eljuttatható gazdaságosan, szemben az egyenárammal.